Hogyan hívják a büntetőeljárás során a terhelt (gyanúsított, vádlott, elítélt) érdekében eljáró ügyvédet?

A Büntetőeljárásról szóló törvény egyszerűen védőnek nevezi, amiről valószínűleg hamarabb eszünkbe jut egy labdarúgó, – akinek a feladata, hogy megakadályozza, hogy az ellenfél a kapujába juttassa a labdát, – mint egy ügyvéd.

A hétköznapokban, azért, hogy a büntetőjoggal foglalkozó ügyvéd egyedileg megkülönböztethető legyen szokták büntetőjogásznak, büntetős ügyvédnek, büntetőjogi ügyvédnek nevezni, de talán a legtalálóbb megjelölés, ami egyben a legközelebb is áll a hatályos büntetőeljárási törvényben foglalt „védő” megjelöléshez a védőügyvéd.

Mi a védőügyvéd feladata?

1,) a terhelttel a kapcsolatot késlekedés nélkül felvegye.

A kedvező helyzet a terhelt számára az, amikor ő maga képes a védőügyvédjével, annak irodájában személyesen felvenni a kapcsolatot.

Hogy miért? Először is, mert akkor nem áll a szabadságát korlátozó kényszerintézkedés alatt, és valószínűleg nem is bujkál, nem rejtőzött el az őt kereső hatóságok elől.

Vagyis, ha már az eljáró hatóságok látókörébe került, az nem tartotta szükségesnek szabadságát korlátozó kényszerintézkedések valamelyikének alkalmazását, vagy azt, hogy a nyomozószerv látókörébe kerülése előtt gondolkodik és időben lép azért, hogy a lehető legkedvezőbb eredmény legyen elérhető az ügyében.

Tehát ha a védőügyvédnek, büntetőjogásznak kell felvennie a kapcsolatot a terhelttel, amit természetesen a védőügyvéd késlekedés nélkül meg is tesz, az a terhelt számára ijesztőbb, terhesebb helyzetet jelent.

Ha előre látjuk azt, hogy akár súlyos balesetet is szenvedhetünk motorozás közben, butaság lenne védőfelszerelés nélkül felülni a motorra. A jó minőségű ruha és egyéb protektorok az eséstől ugyan nem menthetik meg, de az esés következményeit jelentős mértékben csökkenthetik. Hasonló a helyzet a büntetőeljárás esetében is. Ha lehetősége van rá, időben gondoskodjon a védelméről!

A védőügyvédnek, (büntetőjogásznak) kötelessége, hogy késlekedés nélkül felvegye a kapcsolatot a terhelttel, de ha esély van arra, hogy Önből terhelt legyen, akkor minél előbb vegye fel a kapcsolatot védőügyvéddel. Ha a kapcsolatfelvételre személyesen, szorongatott helyzetéből adódóan nem képes, akkor ne nyilatkozzon, ne tegyen vallomást addig, amíg nem beszélt az védőügyvédjével. Ne feledje! Jogában áll hallgatni!

2,) a védőügyvédnek a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben fel kell használnia.

Mi a törvényes védekezési eszköz? Minden, amit törvény nem tilt, minden, ami nem valósít meg bűncselekményt, vagy szabálysértést.

Mi köti a terheltet a védekezése során? Az, hogy mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. A vádlottnak igazmondási kötelezettsége – a tanúval ellentétben – nincs, vagyis azt mond, amit csak akar, természetesen az előzőekben említett megkötéssel.

Általános helyzet, amikor két – három terhelt tagadja a bűncselekmény elkövetését adott ügyben, miközben mindösszesen egy tanúja volt a cselekménynek, aki történetesen egyben a sértett is.

A terheltek általában könnyelműen vállat rándítanak, kényelmesen hátradőlnek, mert úgy gondolják, hogy az ő tagadásukkal szemben (hiszen hárman vannak) semmit nem ér a tanú vallomása, ezért őket nem ítélhetik el.

Rendszeresen hallani a terheltektől, hogy „egy állítás egy tagadás” ugyan mit tudnak velem csinálni? Sajnos fel kell hívnom mindenki figyelmét, hogy nem egy amerikai filmbe csöppent, hanem ez a valóság, és itt nem így működik.

Mint ahogy szó volt róla, a tanúnak igazmondási kötelezettsége van. A vádlott nyugodtan hazudhat (természetesen mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat). Vajon kinek a vallomása az, ami könnyedén félresöpörhető azzal, hogy hazudik? Vajon a tanú állításával szemben ér valamit a vádlott tagadása?

A gyakorlat szerint nem sokat, mert bizonyítékok hiányában senki nem fogja a tanút hamis tanúzással vádolni, és ezért a vallomását figyelmen kívül hagyni, hacsak tények alátámasztásával nem lehet kétségbe vonni a szavahihetőségét, bizonyítani az elfogultságát stb.

De térjünk vissza az eredeti mederbe. Ott jártunk, hogy mi a védőügyvéd feladata?

Terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználjon.

Mivel nem a büntetőeljárás, hanem a terhelt érdeke az elsődleges szempont a védőügyvédnek (büntetőjogásznak), ezért gondosan, körültekintően kell eljárni a védekezési eszközök felhasználása során. És nem minél hamarabb elkapkodva kell azokat a hatóságok tudomására hozni.

Hasonlíthatnánk egy kártyajátékhoz. Nem mindegy, hogy a legjobb lapjainkat mikor, milyen körülmények között használjuk fel. Butaság lenne nyílt lapokkal játszani, miközben arra büszkék a magyar hatóságok, akik a büntetőeljárásban részt vesznek, hogy a nyomozóhatóság által összegyűjtött bizonyítékok számottevő részét a terhelt nem ismerheti meg, csak a nyomozás lezárása után az iratok ismertetésekor.

És hol van a fegyverek egyenlősége? Nem csak a lapjaikat takargatják, hanem azt sem mondják meg gyakran, hogy milyen típusú kártyával játszunk. Ezzel szemben már nehezebb a megfelelő stratégiát kiépíteni, mivel a különböző előálló helyzetekre másként kell reagálni is.

A gyakorlott játékos (védőügyvéd) a megfelelő lépést teszi meg a megfelelő időben, ha kell blöfföl, higgadt tud maradni, amíg másoknak reszket a keze a tét miatt, és idő előtt, vagy túl későn játsszák ki a lapjaikat.

3,) a védőügyvédnek feladata, hogy a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítsa, a jogairól tájékoztassa.

A védőügyvédnek minden esetben részletes tájékoztatást kell nyújtania a terheltnek a jogairól, a választható védekezési formákról, lehetőségekről, és azok lehetséges következményeiről. A védőügyvéd nem dönthet a terhelt helyett, de védekezési stratégiára természetesen javaslatot tesz. Minden esetben a terhelt dönti el, hogy a védekezésének milyen formáját választja, amihez a védőügyvéd kötve van. A törvényes kereteken belül eljárásával mindenben támogatja a terheltet, képviseli érdekeit.

4,) a védőügyvéd kötelessége, hogy a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni.

A védőügyvédnek jogában áll a védelem érdekében az ügyben tájékozódni, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat beszerezni és gyűjteni.

A terhelt jogait a védőügyvédje külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.

Miért lehet fontos, hogy minden lényegtelennek tűnő részletet feltárjon a védőügyvédjének?

A védelem szempontjából lehet, hogy igenis fontos, és nagy jelentőséggel bír az a körülmény, amit Ön lényegtelennek ítél.

Ha a védőügyvéd, (büntetőjogász) nem ismeri a legapróbb részletekig a történteket, könnyen előfordulhat, hogy olyan bizonyítási indítvánnyal él, amelynek eredménye, nem hogy mentené ügyfelét szorult helyzetéből, hanem egyenesen lehetetlenné teszi a további védekezést.

Az ügyvédi titoktartási kötelezettség garantálja az Ön számára, hogy amit az ügyvédjének elmond az kizárólag ön és ügyvédje között marad.

Mit jelent a személykörözés?

Ha a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy lakóhelye, tartózkodási helye, vagy személyazonossága ismeretlen, a bíróság, az ügyész, vagy a nyomozó hatóság a lakóhely, tartózkodási hely, illetőleg a személyazonosság megállapítása érdekében kőrözést rendelhet el.

Mit jelent az elfogatóparancs?

Az elfogatóparancsot szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén valamint meghatározott más esetekben annak érdekében bocsátja ki az eljáró hatóság, hogy a terheltet elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyész, illetőleg nyomozóhatóság elé állítsák.

Azt, aki ellen elfogató parancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni, és 24 órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó, vagy abban megjelölt ügyész, illetve nyomozó hatóság, illetőleg 72 órán belül elfogatóparancsot kibocsátó, vagy abban megjelölt bíróság elé kell állítani.

Mit jelent az őrizetbe vétel?

Leegyszerűsítve az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása, amely bíróság elé állítás céljából, vagy szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető.

Az őrizet legfeljebb 72 óráig tarthat. Ennek elteltével a terheltet – ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el – szabadon kell bocsátani. A terheltet szabadon kell bocsátani, ha a bíróság az őrizet tartama alatt az előzetes letartóztatását nem rendelte el.

Az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogva tartás helyéről 24 órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót; ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető.

Mit érdemes tudni az előzetes letartóztatásról?

Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.

A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban, és akkor van helye, ha

a) megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,

b) szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,

c) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,

d) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

A bíróság előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet vagy távoltartást is elrendelhet.

Az előzetes letartóztatás tartama (röviden)

A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1 hónapig tart. Az előzetes letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb 3 hónappal, összesen legfeljebb az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes letartóztatást a megyei bíróság alkalmanként legfeljebb 2 hónappal meghosszabbíthatja.

A vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.

Az előzetes letartóztatás végrehajtása (röviden)

Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

Ha ezt a nyomozási cselekmények elvégzése indokolttá teszi, 30 napi időtartamban rendőrségi fogdában is végrehajtható, ami 30 nappal szükség esetén meghosszabbítható.

Az előzetes letartóztatás megszűnik (röviden)

Az előzetes letartóztatás megszűnik, ha a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették, annak határideje lejárt és az előzetes letartóztatást a bíróság nem hosszabbította meg, továbbá, ha a vádemelést elhalasztották. Az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, ha az elrendelésének oka megszűnt. Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.

A lakhelyelhagyási tilalom (röviden)

A lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg.

A lakhelyelhagyási tilalom akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére, a terhelt személyi és családi körülményeire vagy az eljárás során tanúsított magatartására tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.

A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő határozatában a bíróság előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék, és a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más korlátozásokat is elrendelhet.

A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.

A lakhelyelhagyási tilalom megszűnik, ha a tartama lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették, annak határideje lejárt és a lakhelyelhagyási tilalmat a bíróság nem hosszabbította meg, továbbá, ha a vádemelést elhalasztották. A lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni, ha az elrendelésének oka megszűnt. A lakhelyelhagyási tilalom megszüntetésére a vádirat benyújtásáig az ügyész is jogosult.

Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalmat megszegi, vagy az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető, a házi őrizete vagy az előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.

A házi őrizet

Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra (úti célra) hagyhatja el.

A házi őrizet akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére és a büntetőeljárás időtartamára, vagy a terhelt eljárás során tanúsított magatartására tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.

Házi őrizet elrendelése esetén e kényszerintézkedés elrendelésére, tartamára, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére az előzetes letartóztatás elrendelésére, meghosszabbítására, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A bíróság úgy rendelkezhet, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség – a terhelt hozzájárulásával – a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. A házi őrizet előírásai megtartásának ellenőrzéséről külön jogszabály rendelkezik.

Ha a terhelt a házi őrizet szabályait megszegi, vagy az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető, továbbá előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.